Hettie meghívásának köszönhetõen úgy a tizedik szint környékén kerültem be a játékba.
A körleveleket már gyerekkoromban se szerettem, amikor még nem igen létezett Emil. Nem volt az a képes lap, vagy cél, amiért én hajlandó lettem volna lemásolni ugyan azt a szöveget tízszer egymás után. Az Emil éra beköszönése után se nagyon rajongtam az ilyen típusú levelekért, de bevallom néha elõfordult, hogy tovább küldtem. De általában ez a levelek, megnyitás nélkül a kukában kötnek ki, sõt egy jó ideje már a FWD betûhalmazt tartalmazó levelek, kevésbé vonzó tárgy esetén hasonló sorsra jutnak.
De lássuk, My5
0. Megfogattam, hogy amíg otthon vagyok nem írok bloggot, révén már így is keveset vagyok arrafelé…, nem a gép elõtt kellene eltölteni az idõt…, ahhoz repülni felesleges... Bár a blog írásra való fogadalmamat látható módon sikerült betartanom (ma tértem vissza), a gép elõtt még így is piszkosul sok idõt töltöttem el.
1. Drog: nem iszom (ok bort, rendkívül ritkán borszakértõk társaságában), nem dohányzom (anno egy kis vízipipázást tudtam be, de egy jó ideje azt se) és még a csokitól sem függöm. De visszajelzés, Internet és sikerélmény nélkül nem tudok meglenni. A már-már beteges tudásszomjamról már nem is beszélve.
2. A bajok velem kis koromba kezdõdtek; nekem nem az volt az elsõ szavam, hogy mama, vagy papa, hanem epülõ (repülõ).
3. Gyerekkoromba mindig arról álmodoztam, hogy legyen egy hálósapkám. De akármennyire is vágytam rá (ahogyan egy plüss százlábúra is), soha nem tettem rá szert, így amikor már betelt a pohár az alsónadrágjaimat húztam a fejemre, ennek gyanánt.
4. 16 éves koromig nem ettem paradicsomot, 16 éves koromtól nem eszem sertést, de hogy az olíva bogyó miért 18, azt magam se értem.
5. Vágy: Hong-Kongba szeretnék menni!
Itt igazán nehéz dolgom van, mivel nem igen szoktam blogokat olvasni, illetve azokat, akik néha elszoktam… nos, õk már bekerültek az elsõ 10 szintben.
Vaníliakávé, InGlobWeTrust, Csepeli György, Chinaman, Erõbõl nem megy, keveset olvasok
Amennyire én tudom, ilyen hullámszerû kezdeményezés nem igen volt ezelõtt a blogszférában. Számomra talán ez volt az utolsó.
A körleveleket már gyerekkoromban se szerettem, amikor még nem igen létezett Emil. Nem volt az a képes lap, vagy cél, amiért én hajlandó lettem volna lemásolni ugyan azt a szöveget tízszer egymás után. Az Emil éra beköszönése után se nagyon rajongtam az ilyen típusú levelekért, de bevallom néha elõfordult, hogy tovább küldtem. De általában ez a levelek, megnyitás nélkül a kukában kötnek ki, sõt egy jó ideje már a FWD betûhalmazt tartalmazó levelek, kevésbé vonzó tárgy esetén hasonló sorsra jutnak.
De lássuk, My5
0. Megfogattam, hogy amíg otthon vagyok nem írok bloggot, révén már így is keveset vagyok arrafelé…, nem a gép elõtt kellene eltölteni az idõt…, ahhoz repülni felesleges... Bár a blog írásra való fogadalmamat látható módon sikerült betartanom (ma tértem vissza), a gép elõtt még így is piszkosul sok idõt töltöttem el.
1. Drog: nem iszom (ok bort, rendkívül ritkán borszakértõk társaságában), nem dohányzom (anno egy kis vízipipázást tudtam be, de egy jó ideje azt se) és még a csokitól sem függöm. De visszajelzés, Internet és sikerélmény nélkül nem tudok meglenni. A már-már beteges tudásszomjamról már nem is beszélve.
2. A bajok velem kis koromba kezdõdtek; nekem nem az volt az elsõ szavam, hogy mama, vagy papa, hanem epülõ (repülõ).
3. Gyerekkoromba mindig arról álmodoztam, hogy legyen egy hálósapkám. De akármennyire is vágytam rá (ahogyan egy plüss százlábúra is), soha nem tettem rá szert, így amikor már betelt a pohár az alsónadrágjaimat húztam a fejemre, ennek gyanánt.
4. 16 éves koromig nem ettem paradicsomot, 16 éves koromtól nem eszem sertést, de hogy az olíva bogyó miért 18, azt magam se értem.
5. Vágy: Hong-Kongba szeretnék menni!
Itt igazán nehéz dolgom van, mivel nem igen szoktam blogokat olvasni, illetve azokat, akik néha elszoktam… nos, õk már bekerültek az elsõ 10 szintben.
Vaníliakávé, InGlobWeTrust, Csepeli György, Chinaman, Erõbõl nem megy, keveset olvasok
Amennyire én tudom, ilyen hullámszerû kezdeményezés nem igen volt ezelõtt a blogszférában. Számomra talán ez volt az utolsó.
Utolsó kommentek