Eltávozott „máma” a svéd, és vele a dzsuva a konyhából is. Talán.
A Félkarú - ahogy a helyi magyarság köztudatába, és hétköznapi nyelvezetébe beivódott -, tegnap éjszaka, saját, Dél-Angliában beszerzett MG-B típusú, 1978-as évjáratú személygépkocsijával távozott Aberdeenből. Tervei szerint örökre. Erasmus ösztöndíjas őszi szemeszterét letudta.
Mindent magával vihetett volna, hisz kocsival távozott, de ehelyett sok kacatot hátra hagyott, ráadásul nekem. Talán szeretett. Talán nem csak nekem ő, hanem neki is én voltam az egyetlen, akivel igazán szót tudott érteni ötös csapatunkból.
Hátrahagyott sok posztert, melyek végzetüket még így se kerülhetik el. A papírhulladék feldolgozó üzemben kötnek ki hamarosan. Hiába, e téren nem volt közös az ízlésünk.
Mosóporból már biztosan nem fogok kifogyni év végéig, de mit kezdjek egy 2/3 telítettségű öblítővel? Soha se éltem effélével, és nem érzem magam motiváltnak, eme habitusom változtatásához. Már bőszen ajánlgatom többi lakótársaimnak, akik rezzenéstelenül vesznek tudomást az ajánlatról, látszik, aligha fognak élni a lehetőséggel.
Egy órán kívül, még egy bögre az örökségem. Rajta a felirat „god jul” állítólag a Merry Xmas svéd megfelelője, utána kellene nézni, de majd megteszi helyettem más. Talán.
A bögre tartalma: harminckilenc két penny-is, negyvenöt egy penny-is. Negyven penny híján egy korsó sör a helyi korcsmában. Hiába, még maradnia kellett volna, egy kicsit.
A megemlítésre nem kerülő karácsonyi égősor, nem is igazán F.M., a Félkarú emléke, sokkal inkább az ő első és remélhetőleg utolsó magányos karácsonyának tanúbizonysága, amely szintén perceken belül a szemétben végzi.
Nem ő az első ember az életemben, akit soha nem fogok viszont látni. Ám az ilyen típusú elválások megszokhatatlanok a maguk bizarrságával.
Az 1 font 23 penny-is hagyatékot konyhai mosogatószer vásárlásra fordítjuk, mivel pont a Félkarú volt soros a beszerzéssel.
Fél évig tiszta konyha? Reménykedem.
A Félkarú - ahogy a helyi magyarság köztudatába, és hétköznapi nyelvezetébe beivódott -, tegnap éjszaka, saját, Dél-Angliában beszerzett MG-B típusú, 1978-as évjáratú személygépkocsijával távozott Aberdeenből. Tervei szerint örökre. Erasmus ösztöndíjas őszi szemeszterét letudta.
Mindent magával vihetett volna, hisz kocsival távozott, de ehelyett sok kacatot hátra hagyott, ráadásul nekem. Talán szeretett. Talán nem csak nekem ő, hanem neki is én voltam az egyetlen, akivel igazán szót tudott érteni ötös csapatunkból.
Hátrahagyott sok posztert, melyek végzetüket még így se kerülhetik el. A papírhulladék feldolgozó üzemben kötnek ki hamarosan. Hiába, e téren nem volt közös az ízlésünk.
Mosóporból már biztosan nem fogok kifogyni év végéig, de mit kezdjek egy 2/3 telítettségű öblítővel? Soha se éltem effélével, és nem érzem magam motiváltnak, eme habitusom változtatásához. Már bőszen ajánlgatom többi lakótársaimnak, akik rezzenéstelenül vesznek tudomást az ajánlatról, látszik, aligha fognak élni a lehetőséggel.
Egy órán kívül, még egy bögre az örökségem. Rajta a felirat „god jul” állítólag a Merry Xmas svéd megfelelője, utána kellene nézni, de majd megteszi helyettem más. Talán.
A bögre tartalma: harminckilenc két penny-is, negyvenöt egy penny-is. Negyven penny híján egy korsó sör a helyi korcsmában. Hiába, még maradnia kellett volna, egy kicsit.
A megemlítésre nem kerülő karácsonyi égősor, nem is igazán F.M., a Félkarú emléke, sokkal inkább az ő első és remélhetőleg utolsó magányos karácsonyának tanúbizonysága, amely szintén perceken belül a szemétben végzi.
Nem ő az első ember az életemben, akit soha nem fogok viszont látni. Ám az ilyen típusú elválások megszokhatatlanok a maguk bizarrságával.
Az 1 font 23 penny-is hagyatékot konyhai mosogatószer vásárlásra fordítjuk, mivel pont a Félkarú volt soros a beszerzéssel.
Fél évig tiszta konyha? Reménykedem.
Utolsó kommentek